Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Megújulást, megerősödést szolgál látogatása a görögkatolikus
közösségekben – interjú Kocsis Fülöp érsek-metropolitával
Mi jut eszébe elsőként, hogyha ezt a szót meghallja, hogy Nyíradony?
-
A
Szent
Mihály
templom
és
a
Szent
Mihály
Görögkatolikus
iskola.
Ez
a
nagyon
jellegzetes
templom,
melynek
befogadó
tere
kicsi
ugyan,
ehhez
mégis
egy
igazán
élő,
nagy
létszámú
egyházközség
tartozik.
Illetve
ez
a
nagy
büszkeség,
a
Szent
Mihály
Iskola,
mely
kezdettől
fogva
az
elsők
között
volt
a
görögkatolikus
iskolákat
illetően
az
egyházmegyében,
Gólyáné
Ilike kezdte, és most Keczán Szilárd viszi tovább.
-
Milyen
érzések
lengik
körbe,
mikor
belép
a
görögkatolikus
egyház
által
fenntartott
oktatási
és nevelési intézményekbe?
-
Gyerekek
közé
mindig
nagyon
szívesen
megyek,
kicsik
és
nagyok
közé
egyaránt.
Nyilván
egészen
másképpen
kell
a
picikkel
bánni,
mint
a
nagyobbacskákkal,
vagy
a
kamaszokkal,
vagy
a
fiatalokkal.
Ez
mindig
egyfajta
feladat
is,
hogy
az
ember
megtalálja
a
hangot
velük.
Aztán
nagy
örömmel
látom
a
falra
festett
Szent
Mihály
szekkót,
a
lépcsőre
ráírt
történelmi
évszámokat,
és
a
matematikai
képleteket.
Fontos,
hogy
olyan
közeg
legyen
az
iskola,
amely
a
Jóistent
és
az
egyházat
is
eszükbe
juttatja.
Úgyhogy
az
az
érzés
kerít
hatalmába,
mikor
belépek
az
intézménybe,
hogy
ez
egy
hatalmas
lehetőség:
rengeteg
gyerek
jár
ide,
és
feléjük
úgy
kell
tudnunk
az
Isten
szeretetét
közvetíteni,
hogy
az
magától
értetődő
legyen,
hogy
magukba
szívják
a
gyerekek
az
Istennek
a
jelenlétét,
azt,
hogy
az
Isten
közöttünk
van.
Az
iskolában
nem
csak
tanítani
akarjuk
a
gyerekeket,
hanem
emberré
akarjuk
őket
nevelni,
és
ez
az
Isten
nélkül
nem
lehetséges.
Minél
több
élményt,
hatást
kapnak
az
Istenről,
az
Isten
országáról,
az
egyházról,
annál
inkább
tudnak
majd
ezzel
élni,
és
annál
boldogabb
emberekké válnak a gyerekek.
-
Már
majdnem
meg
is
válaszolta
következő
kérdésemet,
mely
az
lett
volna,
miért
fontos
az
oktatási intézmények működtetése görögkatolikus egyházunk számára…
-
Azt
mondhatom
még
az
előzőeken
kívül,
hogy
nagyon
sokat
számít
nekünk
a
pedagógusokkal
való
együttműködés.
A
gyerekek
vannak
figyelmünk
középpontjában,
de
azért
a
pedagógusokkal
való
együttműködés,
az
egy
igazi
egyházi
munka
kell,
hogy
legyen.
Szeretnénk,
ha
a
pedagógusok
is
éreznék
azt,
hogy
nem
csak
a
saját
erejükből
kell,
hogy
dolgozzanak:
az
Isten
segít
nekik.
Aki
tud
hinni,
az
észreveszi
ezt
az
erőt,
és
minél
mélyebb
hite
van
valakinek,
annál
inkább
tud
élni
ezzel
az
isteni
erővel.
Ez
óriási
jelentőségű,
mert
a
pedagógusok
kiégésének
vagy
pályaelhagyásának
is
a
gyógyszere
lehet
ez,
hogy
örömmel
tud
itt
lenni
a
gyermekek
között.
A
pedagógusok
legnagyobb
része
hivatásból
választja
ezt
a
foglalkozást,
ezt
a
munkát,
mert
szeret
tanítani,
mert
szereti
a
gyerekeket,
szeretné
átadni
az
értékeket
nekik,
de
kétségtelen,
hogy
ebbe
azért
bele
is
lehet
fáradni.
Az
egyházi
iskolában
ez
az
erő
kifogyhatatlan,
csak
tudni
kell
vele
élni.
Az
Úristen
szeretete
az,
amelyik
tartalmassá
teszi a napjainkat.
-
Van
egy
olyan
törekvésük,
hogy
az
oktatási
intézményeknek
a
nevelési
arculatát
valahogyan
egységesítsék,
ehhez
a
társas
tanulás
módszerét
választották.
Mondana
erről
néhány
gondolatot?
-
Ami
az
oktatási
intézményeink
arculatának
egységesítését
illeti,
ott
nem
kell
másra
gondolni,
mint
arra,
hogy
a
görögkatolikus
egyháznak
sajátos
képi
világa
és
eszköztára
van,
ezekkel
tudnunk
kell
élni,
s
ezeket
a
gyermekek
elé
kell
tárni.
A
társas
tanulás
is
ilyen.
A
módszer
nem
új
dolog,
de
nagyon
szeretnénk
újjáéleszteni,
mert
éppen
egy
egyházi
iskolákban
nagyon
fontos
szerepe
lehetne.
A
cél,
hogy
a
gyerekek
közösen
szerezzék
meg
az
ismereteket,
hiszen
közismert
az
információ
hasznosulása
ha
csak
hallgatja,
vagy
olvassa,
viszont
ha
dolgozik
vele,
sokkal
inkább
képes
elsajátítani
a
tananyagot
a
gyermek.
Ezt
szeretnénk
rendszerszerűen
bekapcsolni
a
tanításba,
pedagógusokat
kiképezve
erre,
megfelelő
eszközöket
biztosítva
számukra,
hogy
a
gyermekek
játszva
tanuljanak.
Ebbe
a
játékos
környezetbe
az
új
információt
beépítve
lehetne
eredményes
oktató-nevelő
munkát
végezni.
Ha
erről
lennének
híresek
görögkatolikus
iskoláink,
akkor
mind
a
szakmai
tudást,
mind az emberi kapcsolatokat tudnánk még inkább gazdagítani a gyermekek életében.
- Miért „költözött” most Nyíradonyba három napra érsek atya?
-
Szeretném
megismerni
az
itteni
életet,
az
atyákat,
a
munkájukat,
a
liturgikus
életet,
mindazt,
amit
az
egyházközség
végez.
Másrészt,
ha
ezt
megismertem,
s
látok
olyan
pontokat,
melyeket
érdemes
lenne
tovább
fejleszteni,
vagy
hiányosak
és
érdemes
lenne
pótolni,
azt
jelzem
a
közösségek
vezetőinek.
Ez
pedig
reményeim
szerint
megújulást,
megerősödést
szolgál abban a közösségben, melyben látogatást teszek.
Molnár Csilla
Interjú Kocsis Fülöp érsek-metropolitával